Valamikor réges-régen elvesztettem egy vadászebet, egy pejlovat meg egy gerlét, s azóta is nyomon követem őket. Se szeri, se száma az utazóknak, akiknek szóltam róluk, leírtam, merre járnak, s milyen hívó szóra hallgatnak. Egyikük-másikuk hallotta is a kutya ugatását, a ló patkódobogását, látta a gerlét eltűnni egy felhő mögött, s úgyannyira buzgólkodott, hogy megkerítse, mintha ő maga vesztette volna el. De kétségtelen, hogy én magam vesztettem el a vadászebem, a pejlovam, a gerlém.
„Egy ecuadori utazást szinte csak egy, az Egyenlítőtől a Déli-sarkig tartó utazással lehetne összehasonlítani.” (Alexander von Humboldt)
A Biblia intéseit már ismerjük. Ehhez olvassuk még el a Bhagavad Gítát, India ősi bölcseleti könyvét, amelyben egy Ardzsuna nevű harcos faggatja sorsáról a Legfelsőbb Urat: -Hogyan helyes élnem?
Sosem voltam anya típus, mindig is magammal és a saját kis életemmel voltam elfoglalva. Nem arra törekedtem, hogy adjak, hanem – mint sokan a diák éveik alatt – , hogy kapjak. Talán nem mondható az, hogy ez önzőség, csupán ez az időszak arra való, hogy az ember fia, lánya minél többet tapasztaljon, vágyai kielégüljenek, és amikor eljön az a pillanat, hogy elég, akkor lezárul ez a korszaka.
Az utóbbi időben sok helyütt találkozhatunk a női szerepek problémakörével. Magazinok cikkei és kutatások egész sora foglalkozik a nők megváltozott helyzetével, új és régi szerepeivel, ezek ellentmondásosságával. Ha a nőiség ekkora probléma talán nagyon is időszerű volna körülnézni a férfiasság háza táján is, hiszen ez a kettő összefügg.
Egy párkapcsolati elemzésem során megdöbbentem azon, hogy milyen gyakori probléma a nők számára, hogy hogyan álljanak hozzá a partnereikhez, amikor – saját elmondásuk szerint - ők maguk sincsenek tisztában önmagukkal, lényük kaotikus, szerepeiket, határaikat abszolút nem ismerik. Ugyanezt nemcsak nők szájából, hanem férfiakéból is hallottam. Egyik barátom tapasztalata: „Ma már nem érdemes nőzni, mert a nők olyanok lettek mint a férfiak: menőznek, lekezelnek, nem veszik komolyan a dicséretet. Hogyan udvaroljon így az ember? Olyan érzésem van, mintha magamnak beszélnék egy tükörben.”
Földi létünk során akarva akaratlanul szembesülünk környezetünk végtelen sokszínűségével. Közismert érzékelő szerveink állnak rendelkezésünkre hozzá, mint a látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés, és ha mégis egyik másik magunkra hagyna a többi megerősödésével többé-kevésbé mégiscsak teljességben élhetjük meg a környezetünkkel történő kapcsolatunkat.
Alig akartam elhinni: tíz éve már, hogy Németországban jártam. A munkába állás előtti utolsó szabad nyaram volt, és elhatároztam, hogy újra elmegyek. Két helyre húz a szívem Németországban: keletre, Drezda környékére, a rokonaimhoz, és nyugatra, Stuttgart felé, a középiskolai emlékeimhez. Ezúttal keletnek vettem az irányt.
„Mind egyenlőek vagyunk. Mind boldogok akarunk lenni, és mindünknek jogában áll elérni a boldogságot.”
A szeptemberben hazánkba is ellátogató Dalai Láma áprilisban a szlovéniai Mariborban tartott előadása egy, a vallásokon túlmutató etikáról, a belső értékek fontosságáról, az emberek egyenlőségéről és az egymás iránti együttérzés fontosságáról szólt.
Bethlenfalvy Géza az ELTE Belső-Ázsia tanszékén az akadémiai kutatócsoport munkatársa, a bécsi egyetem tibetisztika tanszékének professzora, több könyv szerzője, Kőrösi Csoma Sándor kutató. Korábban Indiában a Delhi Egyetem magyar tanára, majd a Magyar Kulturális Intézet vezetője is volt.
Haj regö rejtem. Régi szívem keltem, Régi regém regölöm. Ajkam amik hatják: Búk néma lakatját, Dallal én ma megtöröm. Fájás ma ne fájjon, Szívemre ma szálljon Muzsikáló szent öröm. (Sík Sándor: Regös ének)
Épp kalotaszegi zenét kezdtünk el játszani egy budapesti táncházban, mikor megpillantom rég nem látott ismerősömet, ahogyan jókedvű táncba merül. Öröm futott át rajtam, hisz utoljára egy több mint tíz éve átmulatott kalotaszegi gyűjtésen találkoztunk. Jobban fogalmazva, csak ő volt gyűjtésen, hisz kamerát állított a sarokba, a zenészek elé pedig magnót helyezett, hogy vajmi módon megörökítse az ott történteket; én viszont csak puszta magamat hoztam, mivel akkoriban ilyen kütyüim nekem nem voltak.
Egyszer valaki így szólított meg, mikor látta, hogy szomorú és bénult vagyok egy helyzetben: – „Miért nem táncolsz? Táncolj!” (Tudta, hogy táncos vagyok, és hogy mennyire feltölt, élettel telivé tesz engem a tánc.) Meglepődtem. Hogy-hogy táncoljak? Hát ő nem tudja, hogy ahhoz zene kell, pár kell, hangulat kell…? Nincsenek most meg ehhez a körülmények! Még mikor táncházban vagyok, akkor is tanítok, nincs idő és alkalom táncolni!… –„ Belül!” –mondta ő. – „Csak akkor történhet meg kívül, a valóságban, ha benned él. Ha belül táncolsz.”
A régiek szerint nem tanácsos homokra házat építeni, s ennek okosságát belátván biztonságosabb alapot keresünk életünknek, élhetőbb világot óhajtunk. A 108 felkérésére tudatos, vagyis céltudatosabb személyiség-építést javasoltam legutóbbi, „Céltalan vitorlásnak nincs jó szél” c. cikkemben. A reakciók, a válaszok, a gondolkodás okán folytatom világokon át tett utazásaim benyomásai és megélt 66 évem tapasztalatai alapján gyanúim sorát. Nem győzöm hangsúlyozni egészséges tartózkodásomat még az emberrel foglalkozó lelki és testi tudományok művelői felé is. Rájövünk lassan, hogy még régebbi eredetűek a bennünket ért hatások: már gyermekkorunk lelki és testi étkei is meghatározóak.
“Nagy Testvéred figyel téged / A hangja rád szól a falakból / Mindenütt ott van, érzed / Mégsem látható sehol” – énekelte Ákos annak idején a Bonanza Banzai tagjaként. Egyetemi éveim alatt gyakran megfogalmazódott bennem ennek a pár sornak életünkben vett relevanciája. Mi a hatalom? Mitől áll fenn az a tény, hogy egy személy az akaratát, a szándékát rá tudja kényszeríteni a másikra? Mitől válik mindenki által elismertté, legitimmé akár egy szervezeti osztályon belül, vagy az állami vezetők esetében valakinek a hatalma?
“A biciklis és motoros riksák egy-két személyautóval tarkítva ádázul száguldoznak a szeméttel és tehéntrágyával borított földúton. Köztük járókelők lavíroznak minden irányba. Még soha nem látott kosz és összevisszaság van mindenütt. A riksák dudálnak, az emberek kiabálnak és mindent betölt valami jellegzetes India-illat, amely mintha összefoglalná az ember szeme elé táruló látványt: a darjeeling teát, az utcán sütött ételeket, a teheneket, az embereket, a párás meleget és a szemetet.”
A Föld bolygó talán legkülönlegesebb atmoszférával rendelkező települései az úgynevezett ökofalvak. Az ökofalvak kifejezést elsőként egy Robert Gilman nevű amerikai publicista használta speciális települések definiálására tanulmányában. Véleménye szerint az ökofalu olyan minden jellemzővel és változatos tevékenységi körrel rendelkező település, melyben az emberi tevékenységek károsodás nélkül építhetők be a természet körforgásába, s ennek módja elősegíti az egészséges emberi kiteljesedést, továbbá fenntartható ez a szint, vagyis sikeresen folytatható ez a folyamat a végtelenségig.
Nincs az az egyszeri nyelvhasználó, aki az én szócska kiejtését megelőzően azt kezdené latolgatni, van–e létjogosultsága a névmásnak, mellyel napjában ki tudja hányszor címkézi fel önmagát. S milyen okosan teszi! Ez a kurta szó jótékonyan zár minket sejtburokba s óv meg attól, hogy szétszórassunk a téridőben.
…indított el bennünket Lőrincz Gabriella, mikor filmsorozatát megalkotta. Hiszen nincs olyan ember, kit ne érintene meg felfoghatatlan világunk csodája, kit ne késztetne gondolkodásra az élő és élettelen misztériuma, a megfogható és megfoghatatlan…
A természet öt arca, öt minőség, öt erő, öt elem. Áramlás: gyökerek. Staccato: egyéniség. Káosz: elengedés. Líra: könnyedség. Csend: belső nyugalom. Életünk és a mindenség öt ritmusának megélése egy mozgásforma által.
Korlátlanok-e életcéljaink alakításának lehetőségei; vagy falanszter-pályák adottak, melyek mentén, szegélyei között éljük, érjük el – kevésbé magunk határozta – céljainkat? Egyáltalán fontos-e, ki kell-e tűzni céljainkat?
Szaladó sorok, szaladó szavak, érzelmek rohanása a szerelem felé.
A mesék az emberiség hajnalán születtek és a mítoszokhoz hasonlóan többek egyszerű szórakoztató történeteknél. A mesék segítenek a hagyományok átörökítésében, egyetemes erkölcsi normákat tanítanak. A mese beavatás.
Perspektívától a kétdimenziós ábrázolásig. Az egótól az Abszolútig. A tudatosan alakított szabályoktól a művészi szabadságig – a művészet útja.
Gondolkodó lények vagyunk, s ez annyira a sajátunk, hogy minden pillanatban gondolatok ezrei suhannak át az agyunkon. Ez önmagában nem gond. A probléma ott kezdődik, mikor a “kerék” megreked egy vájatban és önmaga körül kezd forogni.
Többek között a rabság és a szabadság eszménye is fontos pontja Dosztojevszkij utolsó regényének, “A Karamazov testvérek”-nek. Két világlátás feszül egymásnak Ivan és Aljosa személyében: az örök kételkedőé és a szelíd istenhívőé.
Skócia a kockás szoknyákkal és a vadregényes, szörnyeket rejtő tájaival igazi nyugati egzotikumnak számít. A furcsaságokon és turistalátványosságokon túl azonban megkapó életképeivel ott a mindennapi élet.
A valóság definiálása mindig izgalmas kérdés, hiszen benne élünk. Nehéz objektív szempontok alapján hideg fejjel elemezni azt, amit szubjektív szemüvegen át vizsgálhatunk csak. Egyén és szervezet, nyelv és hemeneutika és egészen egyedi valóságkonstrukciók.
A meséket a gyermekkor világához kötjük, amelyeket elfelejtünk a vattacukorral és a plüssmackóval együtt. Boldizsár Ildikó kutató és terapeuta a mesék szimbolikáját használja gyógyításra.
Beszélgetés Dúl Antal teológussal, Hamvas Béla életművének gondozójával találkozásáról Hamvas Bélával, a hamvasi-filozófiáról, a tudásszerzés különféle útjairól, a jelen-levésről és a közösségről. Tradíció és dogmatikától mentes spirituális szabadság.
A tükör kultúrtörténeti értéke és szimbólumrendszere felbecsülhetetlen. Nincsen olyan nép a földön, amely ne igyekezett volna valamilyen módon fényes felületet eszkábálni, hogy abban önmagát csodálhassa vagy éppen a lélek titkait fürkéssze.
Minden út Rómába vezet. És tényleg, ez a város különleges helyet foglal el a térképen, de nem csak ott, hanem azoknak a szívében is, akik ott élnek és oda látogatnak. Néhány pillanatkép az Örök Városból.
Balog János nemcsak színművész, hanem a életművész is. Fiatalokat tanít a színészmesterségre, és közben az őszinte önkifejezésre, a nyitottságra és a bátorságra nevel. Mindezt egyszerűen, latinos temperamentummal, szívhez szólóan.
Az irodalom, a művészet ágyazódik bele a közgazdaságtan szervezetelméleti folyamataiba ebben a cikkben. A téma mégsem annyira elvont: szervezetek mindenütt vannak. A családunkban, a városunkban, a világunkban is.
Érdekes felismerésre juthatunk, ha összevetjük civilizációnkat és a természeti népek primitívnek kikiáltott életmódját. Figyelve a XXI. század hajnalán dübörgő fogyasztói társadalmat, óhatatlanul felmerül a kérdés: ez lenne az ember “valódi természete”?
Létezike-e a Véletlen? S ha mégiscsak létezik, honnan ered? Istentől? És hol lakik Isten? Van-e ezekre a kérdésekre logikus és objektív magyarázat? Mikor a tudomány látóteréből akarva, akaratlanul kibújnak jelenségek már csak a Csoda marad. Ha hisszük, ha nem…
Megteremteni egy álomvilágot – sokszor csak ennyinek tűnik a szemünkben egy-egy utópia. Még akkor is, ha kiemelkedő személyek nevéhez kötődik. Az utópiák egyidősek az emberiséggel, de vajon tényleg szükség van rájuk?
108 “Kiteregető” fotókiállítás a magazin 5 éves anyagából.
Szállóige- és idézetgyűjtemény a világban rejtőzködő csodákról, amelyek derűs szemlélettel ajándékozzák meg az arra figyelmes szemlélődőt. A varázslat velünk él. Vegyük észre! S ha ma egy kicsit nehezebben megy, olvasgassunk néhány ihletett sort!
Látszólag két különálló, egymásnak ellentmondó út a tudatosság és a spontaneitás. Racionalitás és önfegyelem, irracionalitás és kontroll nélküliség. Két jellegzetes 20. századi művészeti irányzat – a konstruktivizmus és a szürrealizmus – születéséről, jellemzőiről, eszméiről.
A tea több egyszerű élvezeti cikknél. A teakultusz mégis leginkább a Kelet szimbólumává vált. Megérdemel egy kis odafigyelést ez a több évezredre visszatekintő hagyomány. Hogyan is lelt rá a teára az emberiség?
Az emberi gondolkodás sajátos természete, hogy a világ végtelen jelenségeit igyekszik véges számú fogalmi címkékkel ellátni. A fogalomalkotás és a nyelv lehetőségei azonban végesek. A fiktív, viszonylagos és törékeny renden túl ott a látszólagos káosz, az ellentéteken túli, egységes világ.
Miért fontos az udvariasság és miért hiányoljuk olykor annyira? Divatjamúlt lehet fontosságot tulajdonítani neki, hiszen önmagában semmi. Mégis bizonyos gesztusoknak komoly jelentősége van, mert itt élünk. Egymás között, egymással.
“Ebben az országban nem lehet élni!” Valóban ilyen rossz a helyzet vagy csak ilyennek akarjuk látni? Valóban a kultúra sűllyedő hajójában ülünk – mint már oly sokszor a történelem folyamán – vagy csak a felelősséget hárítjuk el magunktól? A világ olyan amilyennek látjuk, vagy mégsem?
“Zajban élem az egész életemet. Ismeretlen, idegen számomra a csend.”
Néhány gondolat a zajjal megtöltött sivárságról és a beszédes csendről.
Úgy tűnik egyre nehezebb megvalósítani a mind homogénebbé váló Európában a kulturális “sokféleségben az egység” kitűzését. Mintha egymás mellé beszélnének az emberek, s nem egymással. Pedig a kulturális diverzitás nem új keletű jelenség, és voltak olyan időszakok, amikor kifejezetten jól működött.
Minden napunk ajándék az élettől. A halál tudatával élni a legnagyobb boldogság.
Radnóti Miklós. Üzen-e még a mai kor emberének valamit? Talán igen, ha érték még az élet és az ember, aki képes a legnagyobb félelemmel, a halállal szembenézni.
Érdekes megközelítés a filozófia, a természettudományok és a művészet kapcsolatáról. Milyen összefüggés van a matematika és a zene között? Hogyan vélekedett Szókratész, Platón és Arisztotelész a vizualitásról?
Korlátlannak tűnő lehetőségeinket a születés és a halál pillanata szorítja keretbe. Lehetünk-e szabadok az idő rabságában? Mi az idő? Van-e felelet és érdemes-e kérdezni?
Régóta tudjuk, hogy írásmódunk a jellemünk tükre. Gondoltunk-e azonban arra, hogy írásunkból a bennünk lappangó betegségek is kiolvashatók?
Mi a titka a tartós, boldog párkapcsolatnak? Hogyan lehet kezelni a dühöt; hogyan lehet feloldani a családon belüli nézetelétéréseket, mielőtt még szakításhoz vezetnének?
A grafológia több, mint íráselemző módszer. Az írásképünkön túl értő szem számára rajzaink is beszédesen árulkodnak személyiségünk rejtett részleteiről. Cikkünk Csontváry Magányos cédrusából kiindulva elemzi a faábrázolásokat.
“A sötétséget fénypászma kergeti szét, s az ácsorgók alakja egy pillanatra felvillan. Ahogy nagy zajjal közeledik a távolsági busz, az emberek egyre közelebb húzódnak egymáshoz. Apró lépésekkel, lesütött vagy a buszra szegezett tekintettel araszolnak egyre előrébb, ahogy a lehető legjobb helyet kaparintsák meg.”
Kibuc Hacerim Izrael egyik utolsó hagyományos, kommunális szerkezetű kibuca. Ami itt következik, az egyszerre személyes élménybeszámoló, és nagyon rövid bemutatása annak: mi is az a kibuc-életforma.
“A nagytestű busz nyomában rohant egy kutya. A közepes méretű, zsemleszínű keverék kitartóan loholt néhány méterre a busz lökhárítójától. A magát meghazudtoló sebesség szokatlan formába rendezte szőrcsomóit, bozontos kis füleit. Minden porcikája alárendelte magát a sebességnek.”
“Ebbe a házba haza siettek sokan, kettesével szökkenve a fényesre koptatott márvány lépcsőkön, új erőt merítve a fordulóban kiálló maréknyi kovácsoltvas tobozba kapaszkodva. A nagy ebédlőben vasárnaponta az aranyszélű tányérokban gőzölgött a leves…”
Míg mindannyian ismerjük Weöres Sándor szinte muzsikáló verseit, addig kevesebben találkoztak filozofikus tartalmú írásaival, melyek közül talán A teljesség felé című – Hamvas Bélának, mesterének ajánlott – műve a legismertebb.
Számos újságban, weblapon, könyvben olvashatunk arról, hogy mi is a környezettudatos életmód. Nem elérhetetlen! Először azonban az agyunkban kell rendet tenni! A kulcsszó az osztozás: nem egyedül a miénk ez a bolygó! Mit tehetünk, ha tudatosabban akarjuk kímélni környezetünket?
Napjainkban mindenkinek van autója. Az utazás a mindennapjaink része. A helyváltoztatás sebessége rendkívüli mértékben megnőtt, gyorsabban jutunk el éppen aktuális célunkhoz. Mit kezdünk az így megtakarított idővel? Van-e egyáltalán megtakarított idő?
Anglia mindig mintha kilógna egy kicsit a sorból – minden egy kicsit másképp van. Emberfeletti udvariasság, folyton felhős ébolt, és még az autók is a másik oldalon hajtanak. Londonban, a világ egyik legragyogóbb városában kellemes az élet.
A Feng Shui nem egyszerűen divatjelenség. Ez az ősi tudomány a kölcsönhatások láthatatlan szövevényeire épít, segítségével otthonunkat a Béke Szigetévé tehetjük. A Feng Shui életmód, amely segít megszüntetni függőségünket a műanyagok irányította világunktól.
Marcus Aurelius Elmélkedései: “A test érez, a lélek lát, az értelem gondolkodik. De a jó embernek van néhány roppant tulajdona: a szelíd nyugalom, a derű és az igazságos cselekedet.”
A Waldorf-pedagógia mára már Magyarországon sem ismeretlen fogalom. Egyre több olyan iskola nyílik hazánkban is, ahol a diákok egyéni fejlődéséhez, igényeihez igazítva a fej, a kéz és a szév egyaránt tanul, érez és alkot.
A sámán alakjáról sok misztikus elképzelés él a tudtunkban. De mit tudhatunk igazából a “tradicionális” sámán személyéről, valamint ez az ősi hiedelemrendszer mennyiben táplálja a neosámánizmusnak nevezett, hazánkban is népszerű jelenséget?
A fejlett Nyugat világában az egyén szeret úgy gondolni magára mint a világ egyedüli urára és irányítójára. Arany János Híd-avatás balladáját vizsgálva kiderül, valóban így van-e?
Szerette a természetet és gyűlölte az erőszakot; a népek békés egymás mellett élését hirdette. Legszebb élményeinek a népzenei gyűjtőútjain szerzett tapasztalatait tartotta. Fáradhatatlanul kereste a magyar múlt gyökereit, amelyeket népzenei kutatásai során Ázsiában talált meg.
Konfliktusmentes élet? A konfliktusok állandó szereplői a hétköznapjainknak; így a váratlan helyzetek a személyiségünk próbaköveivé válnak. Feltérképezzük a konfliktusok születését, megoldási lehetőségeit és a különböző elvárásokhoz való viszonyunkat.
Lappföldi kalandozás, gyaloglás a hóban, egy falatnyi kenyérsajt és végül pihentető szaunázás. Egy diáklány élményei a finn világról…
Ha a nevelésre terelődik a szó, sokan legyintünk: Ugyan, hol vagyok én még attól? Lehet, hogy nem is lesz gyerekem. A nevelés azonban elválaszthatatlan a nevelődéstől, amely egész életünkön át tartó folyamat. Környezetünk, tanítóink és saját magunk által is állandóan formálódunk.
Kimijoshi Suzuki mester Japánból érkezett Magyarországra. Kardforgató családból származik, nagyapja egyike volt az utolsó szamurájoknak. Most Pécsett osztja meg tudását az érdeklődő fiatalokkal.
A virágterápia szó hallatán sokan illóolajokra vagy gyógynövénykivonatokra gondolnak. A lényeg azonban egészen más. Dr. Edward Bach olyan módszert dolgozott ki, amely gyógyír a testnek, orvosolja az érzelmi élet zavarait és harmóniát teremt a lélekben.
Saudade – vágyódás. Különleges szó, amely a megragadhatatlant igyekszik kifejezni. A portugál lélek különleges “honvágyát”, amelyet saját földjén érez. Portugáliában még az átutazó szívét is megérinti ez a körülírhatatlan érzés. Itt a déli népekre jellemző temperamentum csendes arcok mögé és zárkózott lelkek mélyére rejtőzik.
A mandala azok közé a felkapott, keletről “szalasztott” szavak közé tartozik, melyeket egyre többször hallani, s melyekhez egyre nagyobb szkepszissel fordulunk. Mi köze is van a 21. századi európai embernek egy keletről származó ismeretlen szimbólumhoz? Vessünk egy pillantást a kör közepére!
Néhány különleges haiku Jamamoto Cunetomo, A szamurájok kódexéből. Gondolatok a tapasztalásról, tanulásról, önfegyelemről és a belső harcról. Mindez az önmegismerés útján.
Hamvas Béla a huszadik század nagy gondolkodója volt. Sokáig nem hallottunk róla, nevét apáink nem ismerhették. Örök idealizmusát nem emésztette meg a kor, amelyben élt. Munkásságáról ma is megoszlanak a vélemények.
Egy igazi ritkaság a szakrális tárgyak között. A hegyikristály sakkfigurában Szent Eugenius relikviája található – apró példája a világban elrejtett csodáknak.
Azzá leszel, amit eszel – régi szlogen, mégsem bírt soha olyan aktualitással, mint éppen napjaikban, mikor igyekeznek mindennel beetetni bennünket. Bevesszük-e?
A Taiji szó hallatán sokaknak filmekből látott jelenetek ugranak be, ahol reggelente a parkokban kínaiak gyakorolnak lassan balettszerű mozdulatsorokat. Ezek a Taiji alapjai és kedvező élettani hatásaik miatt lehet a Taijit egészségmegőrzés céljából gyakorolni. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a kecses mozdulatsorok mögött valódi harcművészeti technika rejtőzik.
Számtalanszor beszélünk a tanulásról, ám tanulás alatt nemcsak a lexikális tudás megszerzését értjük, hanem készségek elsajátítását is.